A vadkárokkal kapcsolatos hozzászólásokban elég sok régi legenda tűnt fel.

Nemrég mesélték a Suzukivilágnál, hogy volt, aki például azt hitte - ki tudja miért - hogy vadkárt nem térít a biztosító, ezért azt próbálta beadni, hogy kutyát ütött el. Csakhogy az egy kisebb súlycsoportba tartozik, így elég hamar kibukott a dolog.

A sok tévhit ellenére sok félnivalónk nincs, ha már túléltük az ütközést. Igaz, arra nem számíthatunk, hogy a vadásztársaságnak van felelősségbiztosítása. Mint az Allianznál mondták, nem kizárt, hogy van ilyen, de roppant kicsi a valószínűsége. Magyarán csak a cascónkra építhetünk. Az viszont ugyanúgy fizet, mintha szimplán nekimentünk volna a falnak, vagy hasonló. Erre szóló kiegészítő biztosításra nincs szükség, a casco alapból fizet. Viszont tény, hogy az önrészt buktuk.

Több biztosító is kínál a régebbi autókra cascót, természetesen az allianzosok az ő nevükben nem nyilatkoznak, mindenesetre az Allianz - szemle után - a legtöbbre köt. Kivéve az olyan gyártmányokat, amelyek nagy kockázatot jelentenek. Ezek a drága sportkocsik, illetve az amerikai autók zömében, amire egy központi kockázatelbírálás után köt, vagy nem köt a cég biztosítást. Nyilván egészen rossz állapotú, félig elporladt kocsira ők sem kötnek. Elvégre ez egy üzlet. Azt mindenki döntse el maga, hogy ez mennyire éri meg az a díj, amit mondanak. Mindenesetre mérlegelni kell, mennyit veszíthet, ha elüt egy dámvadat, és totálkárosra töri az autóját. 

Ami a vadásztársaságok felelősségét illeti, ez meglehetősen képlékeny kérdés. Ha biztosak vagyunk az ártatlanságunkban (magyarul: volt tábla és tényleg lassan mentünk), mégis bekövetkezett a baj, esetleg polgári peres úton követelhetjük a vadásztársaságtól a kárunk (pl. önrész, illetve ha nem volt cascónk, az egész kár) megtérítését. De a mai bírósági gyakorlatot ismerve gyors eredményre nem számíthatunk. Ha gyanús, hogy például a társaság nem tett meg mindent a vadkár elkerülésére (pl. kijavítatlan lyukak a vadkerítésen, stb.), hívjunk rendőrt. Személyi sérülés esetén szintén.

Amennyiben a vadásztársaság kártérítést követelne, azt a kötelező biztosítás fedezi, tehát attól nem kell tartani, hogy hirtelen százezreket kell fizetnünk egy véletlenül elejtett szarvasbikáért. Megint más kérdés, hogy ez kedvezőtlenül érintheti a bonus-malus besorolást.

Ami a kérbejelentő kitöltését illeti, ugyanúgy kell csinálni, mint minden más esetben. Sokszor előfordul, hogy kisebb állat elütésekor nincs meg a tetem, sőt, a vaddisznók képesek elszaladni a baleset helyszínéről, ami néha előfordul autópályán is. Elég érdekes, hiszen marad egy mozgásképtelen autó, a vad meg sehol. De ez sem baj, nem befolyásolja a kárrendezést.

A kárbejelentő kitöltése nem különbözik semmiben attól, mint amikor normál balesetet írunk le. Bár az alábbi példán a bejelentő a vadnyúl ugrálását is szemlélteti az ábrán, talán ez is túlzás:

Ha pedig valakit még ennél is bővebben érdekel, klikkeljen ide egy felmelegített, remek Rácz-cikkért.