Szinte minden oldalról a felismerhetetlenségig összetört ez a nyolcadik generációs, békaszemű Toyota Corolla. Az E110-es gyári kódú háromajtós az eszetlen gyorshajtás, az utcai versenyzés veszélyeit hirdeti, igen meggyőzően. Egy túl gyorsan vett kanyar volt az ámokfutás utolsó állomása. A kisodródott Corolla telibe kapta egy kivágott fa tuskóját és hatalmas gyökerét, ami akkorát dobott a kocsin, hogy az ugrott egy előre bukfencet, majd a tetején beszánkázott az út melletti parkolóba. Sérülései számosak, de az isteni gondviselésnek köszönhetően másban nem okozott kárt, és bekötött pilótája is megúszta kisebb sérülésekkel.
Ennyire összetört kocsit utoljára rali versenyeken láttam, ahol azért nem ritka, hogy száznál jóval gyorsabb esik be az autó a fák közé. Mindkét első gólyaláb kiszakadt a helyéről, a vezető oldalán a lemezkerék is szögletesre deformálódott, de a legdurvább látvány a sárvédő ív, ami egy taknyos papír zsebkendő formáját idézi – acélból. Ráadásul felgyűrődött az A-oszlop magasságába. A motor nagyjából a helyén maradt, mivel az ütés alacsony tereptárgytól érkezett. Persze ami felülről hibátlannak tűnik, az alulról több sebből is vérzik. Leszakadt a karter és a blokk is sérült, úgyhogy a négyhengeres benzinmotort sem lehet megmenteni. A farönk ugyanis legalább akkora pusztítást végzett, mintha betontömbnek ment volna az autó. Egyszerre megakasztotta és megdobta a nagy lendülettel becsapódó kocsit, amitől az ugrott egy előre bukfencet. Beszakadt a szélvédő, hegyesebb szögűre lapultak a tartóoszlopok. Béna autós újságíró szófordulattal: a törés erősen kupésította a vonalvezetést.
Bent csökkent ugyan a vezető körüli hely, de sehol sem életveszélyesen. Az autó egyetlen légzsákja természetesen kinyílt, a műszerfal alsó részén leszakadt a burkolat, de sem a tetőoszlop, sem a kormány, sem pedig a pedálok elmozdulása nem jelentett sérülésveszélyt. A hátsó szélvédőt leszámítva az összes ablaküveg kitört, az egész utastér teleszóródott üvegszilánkokkal. Úgy deformálódott a karosszéria a vezető oldali ajtó körül, hogy többé már nem lehet becsukni.
Félve írom le, de jó tudni, hogy egy, az Euro NCAP bevezetése körüli időkből származó autóban is túl lehet élni egy ilyen erejű ütközést, majd az azt követő bukfencet. Bár az is igaz, hogy nem kis szerencse kell hozzá. Ha mondjuk egy beton virágágyázás, vagy egy parkoló teherautó állt volna a fatuskó helyén, most nem egy papírmasét, hanem egy összenyomott alu sörös dobozt idézne a Toyota Corolla. És csak reménykedhetünk benne, hogy akkor is megvédte volna vezetőjét.
A hátsó lámpákat, a csomagtér ajtót és talán a váltógombot leszámítva a békaszemű autónak nem nagyon maradt ép alkatrésze, így a totálkár nem is volt kérdéses. Olyannyira nem, hogy a Toyota Mayer szervize nem is készített javítási költségkalkulációt. Akkora a sérülés, hogy ennek az autónak a helyreállítása még nálunk is elképzelhetetlen. Megroppant a váz, meghajlott a karosszéria, sérült a motor, kuka a futómű, halott az elektronika, eldurrant a légzsák, és ha ép lenne, akkor sem érne már túl sokat egy ilyen Corolla. Hibátlanul olyan 1,5 millió körül cserélnek gazdát a hasonló darabok ebből a szériából, a roncs maradványértéke alig valamivel több, mint százezer forint.