A Totalcar csapatából ketten is hosszan tudnánk ecsetelni, hogy egy húszéves Toyota Corolla felújítása mennyi pénzt, időt, energiát és vesződséget igényel. Pedig Karotta és én nem is a saját kezünkkel építettük meg imádott Hachirokuinkat. Történetünk főhőse viszont három év, hét számjegyű pénzösszeg és felfoghatatlanul sok saját kezű munka árán jutott el tavaly ősszel oda, hogy kijelenthette: kész.
A felújítás teljes körű volt és elképesztően igényes. Precíz lakatosmunka, vadonatúj futómű, fékrendszer és kormánymű, új alkatrészekkel generálozott, gyári állapotú motor, ami a szerencsétlen baleset előtt egy héttel kapta meg a bejáratás utáni friss olajat. Az összes kárpitelemet gyári mennyiségű patenttel és csavarral rögzítették, ez pedig nem egyszerű feladat egy 25 éves autónál, amihez gyakorlatilag csak bontott alkatrészeket lehet kapni. Vadonatúj, gyári specifikációjú csavarok kerültek mindenhova, még az eredeti üléseket is gyönyörűen újrakárpitozták.
Ilyen volt...
Maga a baleset története annyira banális, hogy szinte fáj leírni. A sötét decemberi délután a Váci úton hirtelen fékező kocsisor mögött a Corolla vezetője még éppen meg tudott állni. A mögötte érkező idős hölgy viszont az ütközés elkerüléséhez nem reagált elég gyorsan: egyszerűen feltolta a Hachirokut az előtte állóra. Ha már mindenki megállt, akkor az ilyen autós szendvicsekben mindig a legutolsó a vétkes. És persze a középső jár a legrosszabbul, hiszen annak az eleje és a hátulja is amortizálódik.
Ilyen idős kocsinál - idén 25 éves - sokkal nagyobb sérülés sem lenne meglepő, de szerencsére a felújítás során a kritikus pontokon megerősítették a karosszériát, ami megakadályozta a hasonló korú járműveknél szokásos "ripityára" törést. A hibalista azonban még így is hosszú.
Komolyan sérült a kis Toyota eleje-hátulja, ócskult az első-hátsó lökhárító, a sárfogó spoilerek, a hűtőrács, a lámpák, az első sárvédők, az index, a hátsó lámpák és a nyúlványok. További rossz hír, bár ez a képeken kevésbé látszik, hogy az ajtóknál eltűntek a hézagok, ezért a lakatolás a húzatópad beüzemelésével indul. És akkor még nem említettük az egyedi fényezés javításának nehézségeit. Ez az egyetlen, nem gyári specifikáció szerinti munka az autón, amit szintén meglehetősen idő és pénzigényes művelet volt elkészíteni.
Mégsem a különleges fényezés javítása, a húzatópad vagy a nehezen beszerezhető alkatrészek jelentik egy hobbiautó összetörésekor a legnagyobb bosszúságot, hanem az, hogy a biztosító mennyi pénzt fizet a törés után. Egy hasonló kocsinak az értékét nem lehet igazán pontosan megbecsülni, az átlagautósnak semmit, a rajongóknak viszont sok pénzt ér. Egy viszonylag jó állapotú, de nem frissen felújított AE86-osért, ha néha feltűnik a külföldi hirdetési oldalakon, többnyire 4-5000 eurót (1,1-1,3 millió forint) kérnek.
Aztán a felújítás is legalább egymillió forint, de a kivitelezés igényességétől függően ennek akár a két- vagy háromszorosába is kerülhet. Persze a használt autós értékbecslő katalógusokban a Toyota Corolla GT neve mellett ezen összegeknek csak a töredéke szerepel, viszont egy gyári alkatrészekkel történő javítás elég drága, így első körben a gazdasági totálkár biztosra vehető. Sajnos ilyenkor a biztosítóval hosszasan kell birkózni azért, hogy a helyreállításnak legalább egy részét fedező összeget kicsikarja belőle a tulajdonos. Reméljük, sikerrel jár, a szerencsétlen eset pedig nem veszi el a kedvét, és újra csatasorba állítja a piros-fekete kisautót.
