Következő Astránkra is Budakeszin bukkantunk. Ez a kombi kapott elölről is.....

..meg hátulról is.

Nagyon találóan, az Opel lakatosműhely vezetője úgy írta le a balesetet, hogy "ő volt a szendvicsben a hús". Vagyis nekiment az előtte haladónak, miközben hátulról megérkezett az őt követő.

Az ilyen típusú ütközéseknél mindig nehéz a felelősség megállapítása, így az jár jól, akinek van cascója, akkor legalább megkezdik a javítást, aztán meg majd csak eldől, hogy ki volt a bűnös. Természetesen ebben a konkrét esetben is ment még a huzavona.

Ez az Astra azért érdekes, mert az ilyen típusú ütközések jellegzetes tüneteit mutatja. Először is: mivel erőteljes fékezéssel érkezett meg, felgyűrődött a motorházfedél, az első lökhárító viszont nem tört ripityára. Ilyenkor ugyanis a kocsi nagyot bólint, esetleg az előtte fékező pedig hasonló okból megemeli a fenekét. Ennek a következménye a művészein elhajlott zárhíd.

Hátul más a helyzet, az autó feneke megemelkedik. Itt ebben a konkrét esetben látszólag ártalmatlan a sérülés, ezért a lakatosműhelyben a lelkemre kötötték, hogy hívjam fel a figyelmet valamire. Fenéksérülés esetén hajlamos az ember ránézni a lökhárítóra, és azt mondani, á, nincs itt nagy baj.

Az még hagyján, hogy a műanyag lökhárító alatt az energiát valójában elnyelő fém sérült, azonban sokszor a hátfal is cserére szorul, ami ennek az Astrának az esetében egy négyszázezer forintos tétel. Nagyon kínos, ha ott áll a vétlen tulaj egy betétlap vagy akár egy telefonszám nélkül - holott többnyire a hátulról érkező a hibás, következésképp az ő felelősségbiztosítása viselné a költségeket.

Mi tehát ilyenkor a teendő? Az a minimum, hogy (még egy kicsi hátsó koccanás után is) benézünk a csomagartó szőnyege/padlója alá, hogy nem deformálódott-e el valami. Tipikus példa, hogy az ütéstől akkora a deformáció, hogy mondjuk a pótkerék beszorul a számára kialakított üregbe - ilyenkor ne hagyjuk távozni a hátulról belénk álló vezetőt. Sokat lehet így spórolni.