Javában dübörög a vadászszezon, de a nagyvadak elejtésére vannak az autónál sokkal hatékonyabb eszközök is. Persze az autósok többnyire nem szívesen bántják szegény őzeket, szarvasokat, rókákat, nyulakat, fácánokat vagy épp vaddisznókat. Sőt, a pórul járt sofőrök lennének a legboldogabbak, ha sikerült volna elkerülni az ütközést, de a vadak fura állatok. Nem tudják, hiszen honnan is tudhatnák, hogy mekkora veszélyt jelent rájuk nézve az a sok zajos, büdös, száguldó pléhdoboz.
Rácz kolléga egy korábbi cikkében kitűnően összegyűjtötte, milyen nagyobb élőlényekkel találkozhatunk hazánk erdők-mezők mellett vezető útjain. Arra vonatkozólag is adott hasznos tanácsokat, hogyan próbáljuk meg elkerülni az ütközést. Mindenképpen fékezzünk, ráadásul dudáljunk, még akkor is, ha az állat „csak” az út szélén bóklászik vagy álldogál. Jó esetben megijed és elfut – az ellenkező irányba.
Tamás azt is kiválóan leírta, hogy a kocsiban keletkezett károk rendezésével kapcsolatban mire számíthatunk. Röviden összefoglalnám: semmi jóra. Ugyan létezik olyan paragrafus (a Ptk. 345. § és 351. §-ai), ami alapján a vadásztársaság vagy az állattartó anyagi felelősségre vonható, esetleg kártérítésre kötelezhető volna, de az elmúlt évek gyakorlata alapján a való világban ez lehetetlen küldetés. Marad a casco.
A Citroën Wendom Bécsi úti telephelyén álló Picasso tulajdonosa kötött cascót, így valamivel kevesebb fejfájást okoz most neki a vaddisznóval való találkozás. Az eset Bicske közelében, az 1-es úton történt, de általánosságban elmondható, hogy lakott területen kívül szinte mindig és mindenhol számíthatunk vadak felbukkanására. Még a vadkerítéssel védett autópályán sem vagyunk teljes biztonságban, hiszen nagyobb állatok átugorhatják a drótakadályt. Falvakban vagy városokban sem lélegezhetünk fel, mert itt meggondolatlan háziállatok leselkedhetnek ránk. Ezért is fontos vezetés közben például a telefonunk névjegyzéke helyett mindig az útra és annak környékére figyelni.
A bordó Picasso sérülése felületes szemlélődésre nem tűnik túl nagynak, csodálkoztam is, amikor megtudtam, hogy gazdasági tk-s. A szinte új, alig 10 ezer kilométert futott kocsira annyit mondott a biztosító, hogy másfél milliós keretig javítható, afelett már nem gazdaságos. Az előzetes költségkalkuláció viszont így, megbontás nélkül is 1,7 milliónál jár, és a szerviz szakértője szerint ez a szétszedés után valószínűleg tovább növekedne. Kicsit álmélkodom az összegen, de amikor kézhez kapom a költségkalkulációt, már mindent értek.
Nettó 915 ezer forintnyi alkatrész kell ehhez a „kis” sérüléshez. Persze gyári alkatrészekről beszélünk, amit márkaszerviz építene be, de még így is rengeteg 70 ezer forint egy első lökhárítóért, 53 ezer egy motorháztetőért vagy 50 ezer egy fényszóróért. Utóbbi ugyan hibátlannak tűnik, de a jobb oldalon letört a tartó füle, a bal oldali pedig megrepedt. Csere. További jelentős költségnövelő tényező a víz- és klímahűtő, a kormányszervó szivattyúja, az első sárvédők, a bal első ajtó, a bal első biztonsági öv és övfeszítő, valamint a légzsákvezérlő. Lufi ugyan nem durrant, de az övfeszítő működésbe lépése miatt a vezérlőegységet cserélni kell. 77 ezer forint az ára.
Persze nem vitás, ennél olcsóbban is ki lehet hozni a javítást, mint ahogy ki is fogják – csak nem a márkaszervizben. Viszont még így is elgondolkodtató, hogy egy viszonylag kicsinek látszó ütközés milyen hatalmas anyagi károkat tud okozni egy teljesen átlagos autóban. Jobb elkerülni a vadállatokat.